Apponyi Albert | |
1900-ban | |
A Magyar Királyság 16. Vallás- és közoktatásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1906. április 8. – 1910. január 17. | |
Előd | Tost Gyula |
Utód | Székely Ferenc |
A Magyar Királyság 20. Vallás- és közoktatásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1917. június 15. – 1918. május 8. | |
Előd | Jankovich Béla |
Utód | Zichy János |
Született | 1846. május 29. Bécs, Habsburg Birodalom |
Elhunyt | 1933. február 7. (86 évesen) Genf, Svájc |
Párt | |
Szülei | Apponyi György |
Házastársa | Clothilde von Mensdorff-Pouilly |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Apponyi Albert témájú médiaállományokat. |
Gróf nagyapponyi Apponyi Albert György Gyula Mária (Bécs, 1846. május 29.[1] – Genf, 1933. február 7.) politikus, miniszter, belső titkos tanácsos, nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, 1921-től 1933-ig a Szent István Akadémia elnöke. Jászberény város aranymandátumos képviselője. Az 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegáció vezetője volt.
„ | …Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lenni, nehogy megöljék.… | ” |
– Részlet Apponyi Albert Georges Clemenceau francia, David Lloyd George brit és Francesco Saverio Nitti olasz miniszterelnök, valamint az Amerikai Egyesült Államok és a Japán Császárság párizsi nagyköveteinek jelenlétében elmondott beszédéből[2] |
Különböző magyarországi egyetemek, tudósok, illetve politikai csoportok 1911–32 között ötször jelölték Nobel-díjra, jelölésük azonban eredménytelen maradt.[3] Akadtak azonban bírálói is, főként külföldön,[4] de Magyarországon is.[5] A kortársak a „Legnagyobb élő magyar” névvel illették.
© MMXXIII Rich X Search. We shall prevail. All rights reserved. Rich X Search